Amerikai zavargások - Rasszisták nélküli rasszizmus

Az Egyesült Államokban a nyílt rasszizmus kulturálisan már olyannyira nem elfogadott, hogy a Ku Klux Klan egy vezetője nemrég bejelentette: olyan szervezetet kíván létrehozni, amely nem alkalmazna "faji" vagy a szexuális orientáltság szerinti megkülönbözetést, hanem egy olyan "új világrend" ellen lépne fel, amelyben mindent egyetlen kormány tart ellenőrzése alatt.

Egy, a CNN hírtelevízió híroldalán csütörtökön megjelent elemzés szerint a fehér felsőbbrendűség hirdetőivel szemben már annyira erős az ellenérzés Amerikában, hogy többen közülük Európába költöznek és ott csatlakoznak szélsőjobboldali csoportokhoz.

Több szakértő szerint azonban a faji előítélet nem tűnt el, csak átalakult.

"Az új rasszizmus, miként Isten, kifürkészhetetlen utakon működik és hatékony a fehérek privilégiumainak fenntartásában" - jelentette ki Eguardo Bonilla-Silva, a Duke Egyetem szociológiaprofesszora, a Racism Without Racists (Rasszizmus rasszisták nélkül) című könyv szerzője.

"Például, ahelyett, hogy azt mondanák, miként a szegráció korszakában, hogy nem kívánnak bennünket szomszédjuknak, ma olyasmiket mondanak, hogy aggaszt a bűnözés, az ingatlan értékének és az iskolák kérdése" - mondta a professzor a fergusoni zavargások új hullámának szélesebb összefüggéseivel kapcsolatban.

Fergusonban hétfőn üzleteket raboltak ki és gyújtottak fel, miután az illetékes vádesküdtszék elvetette annak lehetőségét, hogy bíróság elé állítsa Darren Wilson rendőrt, aki augusztus 9-én agyonlőtte a vele konfliktusba keveredett 18 éves, afroamerikai, fegyvertelen Michael Brownt.

A CNN és az ORC közvélemény-kutató intézet még a döntés előtt közzétett felméréséből kiderült, hogy az amerikaiakat a "faji" hovatartozásuk alapján erősen megosztja a kérdés, hogy vádat kellett-e volna emelni a rendőr ellen. A "nem fehérek" - a feketék, a spanyolajkúak és az ázsiaiak - 54 százaléka szerint a rendőrt gyilkossággal kellett volna megvádolni, amivel a fehéreknek csak a 23 százaléka értett egyet. Mi több, az utóbbi csoport szerint Wilson semmilyen bűncselekményért nem kellene felelősségre vonni, miközben "nem fehérek" közül csak 15 százalék helyezkedett erre az álláspontra.

Az amerikaiak többsége ugyanakkor úgy vélekedett, hogy Wilsonnak valamiért felelnie kellene: 32 százalék szerint gyilkosság miatt, 25 százalék szerint pedig kevésbé súlyos vád alapján és csak 21 százalék gondolta azt, hogy semmilyen bűnt sem követett el.

A megkérdezettek 63 százaléka válaszolta azt, hogy jogos lenne a békés tiltakozás a gyilkosság miatti vádemelés elmaradása esetén, a "nem fehérek" közül azonban ugyanakkor 22 százalék vélte indokoltnak az erőszakos tüntetéseket ebben az esetben, a fehérek közül pedig csak 10 százalék vélekedett így. Amíg a fehérek szerint a rendőrök 19 százaléka viseltetik előítélettel a feketék iránt, addig a "nem fehérek" 33 százaléka gondolta elfogultnak őket.



A CNN-összeállítás egy pszichológiai kísérletre hivatkozott, amely alanyainak két fotót szoktak megmutatni: mindkettő két, egymással verekedő férfit ábrázol, az egyiket késsel a kezében. Amíg azonban az elsőn mindkét küzdő fél fehér, addig a másikon az egyik fehér, a másik fekete. A második felvételen a fegyver a fehér férfi kezében van.

Az első kép esetében a zöme helyesen válaszol a kérdésre, hogy kinél van a kés, a másodiknál viszont a többség -  bőrszíntől függetlenül - téved és azt mondja, hogy a feketénél. A kísérlet arra világított rá, hogy az emberekben akkor is ott lappang a látens "faji" elfogultság, ha azt vallják magukról, hogy nem rasszisták.

Monilla-Silva szerint a faji dominancia Amerikában kollektív folyamat és ebben a játékban mindenki részt vesz. Több szakértő úgy véli, hogy a megváltozott rasszizmust is nevén kellene nevezni, és becsapják magukat azok a fehérek, akik az vallják, hogy "nem látják az emberek színét", hogy Fergusonban nem számított Wilson és Brown bőrszíne és hogy az igazságszolgáltatásnak színvaknak kell lennie. Az elmúlt fél évszázad tudományos vizsgálatai ugyanis azt bizonyítják, hogy az emberek igenis észreveszik egymás színét, nemét, anyagi helyzetét, sőt, még súlyát is.

Howard J. Ross "különbözőség-szakértő", az Everyday Bias (Mindennapi elfogultság) című könyv szerzője rámutatott, hogy már a 3 hónapos csecsemők is jobban érzik magukat a saját fajtájukhoz tartozó társaik között. A Brigham Young Egyetem egy professzora megállapította, hogy az NBA-bírók gyakrabban büntetik a fekete játékosokat, mint a fehéreket, az American Journal of Sociology pedig megállapította, hogy a börtönből frissen szabadult fehérek könnyebben helyezkednek el, mint a büntetlen előéletű fekete fiatalok.

"Ha valaki végigkérdezi egy munkafelvételi bizottság tagjait, mindegyikük azt fogja mondani, hogy faji szempontból nem elfogultak. Ez nem hazugság. Ez tévedés" - mondta Daniel L. Ames, a UCLA kutatója.

Jamelle Bouie, a Slate magazin szerzője arra hívta fel a figyelmet, hogy az amerikai feketék átlagjövedelme csak fele a fehérekének, ám az utóbbiak többsége úgy gondolja az előbbiek ugyannyit keresnek. És miközben az afroamerikaiak 56 százaléka véli azt, hogy a hozzájuk hasonló amerikaiakat diszkriminálják, a fehéreknek csak a 16 százaléka ért ezzel egyet. Mi több, sokan úgy érzik közülük, hogy a fehérekkel szembeni elfogultság erősebb, mint a feketékkel szembeni.

Nicholas Kristof, A The New York Times publicistája nemrégiben arra a megállapításra jutott, hogy a fehérek és a feketék közötti vagyonbeli különbség nagyobb a mai Amerikában, mint amekkora Dél-Afrikában volt az apartheid idején.

"A színvak rasszizmus ma a rasszizmus új zenéje, amelyre az emberek ma táncolnak. Az új rasszizmus kifinomult, intézményesített és látszólag nem faji alapú" - fogalmazott Bonilla-Silva.